 |
 |
|
|
[ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ] szócsatában ismét összemérhessék erejüket, de ma egészen szelíd maradt. Ne tépelQdjék ezen, doktor úr, anyácskám jól tudja, hogyan is értette ön, amit mondott. Csak egy kicsit csipkelQdött önnel. Rudolf megfogta Käte kezét, és az ajkához emelte. Ilyen még soha sem történt közöttük. Käte majdnem zavarba is jött ettQl, de ekkor a doktor heves igyekezettel elkezdte magyarázni a preparátumát, egy izomrészecske csöppnyi, hajszálvékony metszetét. Käte lélegzetvisszafojtva figyelt. Ugyan, mi nem érdekelte volna, ami Harden doktorral függött össze! Máskor féktelen kitörések mögé rejtette érdeklQdését, de ma komoly maradt, és minden kérdése arról árulkodott, hogy milyen nagy figyelemmel hallgatja az ifjú tudós fejtegetéseit. Harden pedig újra és újra Qt nézte, mintha valami különlegeset fedezne fel benne. A lány ma csendes volt és szelíd. Ez anyjának is feltqnt. Mi van veled tegnap óta, Käte? Olyan csendes vagy és elgondolkozó, és fenntartás nélkül kedves vagy a doktorhoz. Ezt igazán nem szokhattuk meg tQled! Käte arca lángba borult, fQleg, mert Harden is érdeklQdQen nézte. Az, látva a lány zavarát, rögtön a segítségére sietett. Még mindig az a fejfájás, Käte kisasszony? kérdezte lágyan és barátságosan. Käte szeme ismét megtelt könnyel. Dacosan megrázta a fejét. Azt hiszem, öreg napjaimra teljesen felmondja a szolgálatot az idegzetem próbálta tréfával elütni a kérdést. Rudolf mosolyogva nézte. Öreg napjaira? ÖntQl, kisasszony, még csak-csak megkérdezheti az ember, hogy hány éves. Húszévesnek gondolom. Eltaláltam? Még egyet és egy felet adjon hozzá, és akkor már lassan a közelében is jár tréfálkozott tovább a lány. Hiszen akkor én aggastyán vagyok önhöz képes, mert én tizenkét évvel vénebb vagyok. Ó, tudom, ön november tizennegyedikén tölti be a harmincnegyedik évét. Harden doktor megdöbbent. Ilyen pontosan tájékozott ebben a kérdésben? Látta, hogy a lány arcát ismét áruló pír futja el. Amióta bizonyos gyanúja támadt Käte-t illetQen, minden apró jel e gyanúját látszott igazolni. Tudom, hogy éppen két hónappal fiatalabb, mint Heinz magyarázta Käte a lehetQ legegykedvqbb hangon. A doktor ismét visszatért a preparátumához, de képtelen volt a szokott figyelemre, csak szórakozottan nézegette. Folyvást egyvalami motoszkált a fejében. Kicsi Käte, te kedves, kicsi Käte, ugyan miért vörösödsz el mindig, ha rajtakaplak, hogy éppen valamilyen velem kapcsolatos dolog iránt érdeklQdsz? Miért néztél tegnap olyan álmodozón és vágyakozva, és miért szaladtál el könnyezve? Újból és újból csak ezt kérdezte magától, és eközben teljesen összezavarodott a látása, a tengerimalac izomrostjainak metszete pedig körtáncot járt a szeme elQtt. Ma valahogy nem úgy ment a munka, mint egyébként. Úgy látszott, hogy Salfner asszonynak is feltqnt ez. Azt hiszem, kedves doktor, hogy mégiscsak zavarjuk önt. Jobb lesz talán, ha ismét magára hagyjuk. Harden kihúzta magát. Ugyan, ugyan, dehogyis zavarnak. De ma valahogy nem sikerül elmélyednem a dologban. Talán az én idegeim is lassan felmondják a szolgálatot, mint ahogy Käte kisasszony mondta. Ha neki van ehhez joga már huszonegy évesen, akkor nekem miért ne lehetne baj az idegeimmel? Ma sztrájkolok, úgyis a sztrájkok korát éljük, és inkább önökkel tartok. Játszana velem egy parti teniszt, Käte kisasszony? Talán az jót tenne zaklatott idegeinknek. Käte bólintott. Szívesen! Nagyságos asszonyom is követ minket a teniszpályára? Nem, hiszen odakünn a fák alatt nekem már hideg van, a föld is nedves, mert az éjjel esett. Inkább addig kiülök a kézimunkámmal a verandára. Így aztán mindannyian meg is indultak lefelé. Az idQs hölgy kiült a tornácra, a két fiatal pedig kisétált a kertbe. Némán lépdeltek egymás mellett, az árnyas fák alatt, és amikor a házból már lehetetlenség volt odalátni, a doktor hirtelen belekarolt Käte-be, és erQsen megfogta a karját. A lány megtorpant, és megdöbbenve nézett a fiatalemberre. Käte kisasszony, a teniszjáték csak ürügyül szolgált arra, hogy kettesben maradhassak egy kicsit önnel. Rudolf legnagyobb elragadtatására az áruló pír ismét fellángolt a csinos arcocskán. Az ámuló szempár nyugtalanul, kérdQen nézte: uramisten, most mi fog történni? És miért óhajt velem kettesben lenni? Mert egyvalamit meg szeretnék kérdezni. Hajlandó egészen Qszintén válaszolni? Käte zavartan nézte a fiatalember izgatott arcát. Nos, ugyan& hát miért is ne? Rendben, akkor megkérdezem. Käte, mondja, kedves Käte, szóval& odaajándékozta már a szívét valakinek? kérdezte, miközben szelíden tenyerébe vette a lány kezét. Käte lesütötte a szemét. Keze reszketett a férfiéban. Azt én nem mondhatom meg önnek! A férfi ajkán meghatott mosoly bujkált. Dacos, csacsi kislány, akkor pontosabban kell kérdeznem. Käte, szeret engem? Käte a homlokát ráncolta, arca mintha fájdalmasan megrándult volna, majd büszkén kihúzta magát. Doktor úr, hogy merészeli ezt kérdezni? Nem intézhet ilyen kérdést az ember egy fiatal hölgyhöz? A lány olyan elkínzott pillantást vetett rá, hogy egészen belereszketett. Nem, ha az a férfi másik nQt szeret suttogta szinte hangtalanul. Rudolf összerezzent. Käte, kedves Käte, mit jelentsen ez? A lány nehezen vette a levegQt. Igenis tudom, hogy a bátyám feleségét szereti& még akkor is tudom, ha senki emberfia nem sejtheti! Harden egy pillanatra szólni sem tudott, de ahogy nézte a lány szája sarkában ülQ, csalódottan keserq vonást, még jobban megszorította Käte kezét. Nem akarom és nem is szabad most ámítanom önt, Käte. Igen, kis híján múlott csak, hogy bele nem szerettem Carlába. De sikerült idejében kordába szorítani az érzelmeimet, amikor megtudtam, hogy Carla a barátomé. És mostanra már teljesen úrrá lettem mindenen, most, hogy már tudom, Heinz szereti a feleségét. Nincs más vágyam, mint hogy Qk boldogok legyenek egymással, mert sajnos még nem azok. Kívánhatnék ilyent, ha szerelmes lennék Carlába? Käte szomorúan sóhajtott. Azt én honnan tudhatom? De én tudom, Käte, és hinnie kell nekem! Kedves, kicsi Käte, ha tudná, milyen esztelenül gyengéd és vidám érzések mocorognak bennem tegnap óta, mióta észrevettem, hogy az én kis Käte barátnQm harcias álarca mögött valójában egy kedves és gyengéd szív lakik. Käte, kell itt még a szót szaporítanom? Megkedveltelek, beléd szerettem, és az a leghQbb vágyam, hogy egész életemre te légy az én kis hq bajtársam és derék kísérQm. Olyan nagyon egyedül vagyok ebben a világban, és biztos, hogy csak egy kiállhatatlan, megsavanyodott, szikkadt tudós lennék, ha nem ajándékoznál meg fiatal, derqs lényeddel! Käte, igent mondasz-e? Käte lehajtotta a fejét, majd hirtelen kibuggyantak a szemébQl a könnyek. Én& én& jaj, édes jó Istenem, én& Több szóra már nem is futotta az erejébQl. Rudolf erQsen átkarolta. Igen, te kedves, dacos kislány, aki mindenféle zsémbelQdQ színjátékokat adtál elQ nekem, hogy megóvd magad a leleplezéstQl. Käte boldogan sóhajtott fel Rudolf karjaiban. Ah, Rudolf, olyan boldogtalan voltam, hogy nem közelítesz hozzám, és hogy olyan más szemekkel nézel Carlára, mint rám. Rudolf a mellkasára vonta a lány fejét, és gyengéden simogatta. Kínoztalak vele, kicsi Käte? Bocsáss meg érte, és felejtsd el, és legyél az én kis feleségem! Käte szemei felizzottak a boldogságtól. Ó, hogyne, jaj, hát hogyne lennék, Rudolf! De tényleg el tudod felejteni Carlát? Rudolf válasz helyett megcsókolta a lány harmatos piros ajkát, és csak csókolta és csókolta. Majd elégedetten így szólt: [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ] |