 |
 |
|
|
[ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ] Ez nem a sekélyességemrQl szól vágta rá kurtán Ian. Majd megindult az ajtó felé. Majd, ha rájössz, keress meg a Hampton szállóban Asheville-ben, hacsak nem befolyásol téged is. Te ott laksz? Egy kicsit megkönnyebbültem. Legalább nem kell most még vele is foglalkoznom az ünnepek alatt. Igen jött a rövid válasz. Valakinek rá kell jönnie, hogy mi mozgatja Wraith-t a felszín alatt. Távozott, majd bezárta az ajtót maga után. Mélyet sóhajtottam és kimásztam az ágyból. Olyan sekély, mint egy gyerekmedence, motyogtam magamnak, de saját kétségeim magjai arra sarkalltak, hogy minél gyorsabban végezzek a zuhanyozással és az öltözködéssel. Ian egoista, perverz és egy erkölcsi csQd, de soha sem volt hajlamos arra, hogy túlreagáljon dolgokat, kivéve az akaratlan önmegtartóztatást. Lehet, hogy tényleg valami baj van Bones-szal? Oké, mivel tetteti a vidámságot, miközben próbálja kiszedni az igazat a testvérébQl, nem alkalmazhatja a keresztkérdéses taktikát azt fenyegetésnek vehetné, egy belsQ hang gúnyolódni kezdett. Ez volt a logikus magyarázat. Mégsem tudtam elnyomni a szorongásomat, mikor leértem a földszintre. Ha láttál már visszatérni valakit a halálból, miután zombik támadták meg, akkor már teljesen biztos lehetsz abban, hogy bármi megtörténhet. Bones nevetése hangosan és szívbQl jövQen csengett, és annak ellenére, hogy 34 normális esetben ez örömet okozna köszönöm Ian , ezt most elég rossz jelnek vettem. Semmi baj, semmi baj, kántáltam magamban, ahogy követtem a hangokat a konyháig. Ian láthatóan elment, de a többiek ott csoportosultak az asztal körül. Wrait ült az asztalfQn, szQke haja lófarokba fogva, ami valahogy még férfiasabbnak láttatta, és egy másik ing volt rajta, ami illett reneszánsz ünnepi öltözékéhez. Cat! mondta és rám mosolygott. Foglalj helyet! Meghívott a saját asztalomhoz. Milyen kedves. Elnyomtam egy szarkasztikus választ, és hoztam egy széket a másik szobából, mivel a konyhaasztal csak hatszemélyes volt. Csak miután leültem, akkor merült fel bennem, hogy Bones nem ajánlotta fel, hogy szerez egy széket. Elismerem, nem vagyok az a típus, aki elvárja, hogy kinyissák az ajtót, vagy alácsúsztassák a széket, de Bones normál esetben szeret elQzékeny lenni. Továbbá Spádé és Mencheres is csaknem kórósan lovagiasak, de egyikük sem szólalt meg. Semmiség, mondtam magamnak, és hamis mosolyt erQltettem az arcomra. Csak nem hiányoztam? Wraith továbbra is kényelmesen ücsörgött a székemen. Épp azokról az idQkrQl meséltem, amikor fiatal koromban elszöktem Rutland hercegének díjnyertes csQdörével. Öt órával késQbb Wraith még mindig nem fejezte be, és eltekintve Denise-tQl és tQlem, még senki sem unta. Én érdekfeszítQbb tevékenységnek találtam beindítani a mosogatógépet, vagy elindítani egy mosást, mint hogy Wraith-t hallgassam, de eltekintve ettQl és Denise alkalmi látogatásaitól a fürdQszobában, senki sem mozdult, kivéve, hogy áttelepedtek a nappaliba. Denise néha rám nézett és felvonta a szemöldökét, mintha azt kérdezné, mi a helyzet? Átkozott legyek, ha tudom. Az egy dolog volt Bones-tól, hogy úgy tesz, mintha érdekelné Wraith háttere, hogy kiszedje belQle az információkat. Nem a megszokott vallatási technika ami normális esetben késekkel és rengeteg sikollyal történne , de ezt a lovagias 35 megközelítést betudom a családi köteléknek. Még azt is elfogadom, hogy a többiek is támogatják Bones stratégiáját és tettetik, hogy lekötik Qket Wraith meséi. És egy dolog megjátszani a figyelmet, de egészen más látni, hogy teljesen meg vannak babonázva. A pokolba is, ezeknek a történeteknek Spádé és Annette, mint tizennyolcadik századi arisztokraták számára már rém unalmasnak kellene lennie. Pk mindketten angol fQnemesi családból valók, így Wraith semmi olyat nem tudott mondani, amit Qk nem tapasztaltak még meg. Közvetlenül azután, hogy beesteledett, Denise odajött hozzám, túlságosan merev mosollyal ahhoz, hogy eredeti legyen. Nem akarsz sétálni egyet, Cat? Rendben. Legyen, hé, mindenki, gyqjtünk egy kis tqzifát, amíg kint vagyunk mondtam megemelve a hangom, bár semmi szükség nem volt rá. Senki sem nézett fel. Oké, a szék dolog felejthetQ, de hogy három, általában elQzékeny férfi nem reagál arra, hogy két csaj tqzifát gyqjt a sötétben? Ez nem megszokott, még ha jól is látok éjszaka. Fabian tehetetlen pillantást vetett rám, nyugtalan köröket róva a mennyezet alatt. Az ajtó felé intettem a fejemmel, és minden további ösztönzés nélkül kisuhant rajta. A házban lévQk közül senki sem figyelt fel ránk. Már megint senki sem vett észre. Mindenki mereven [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ] |