 |
 |
|
|
[ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ] körbepillantott. - Gregor megragadtam Bones vállát, és szinte észre sem vettem, amint a szemöldöke összeszalad a név hallatán. Megszökött Mencheres börtönébQl mikor arra senki sem volt képes, hiszen Nagyapó fáraónk rendkívül okos, és erQteljes. Ugye? De Gregor elmenekült, anélkül, hogy bármi olyan jelet hagyott volna hátra, amibQl rájöhetnénk miként csinálta. Hát nem érted? Azt hittük ügyes kis menekülési tervet eszelt ki, holott az a köcsög nem is csinált semmit! Szemem sarkából észrevettem, ahogy Mencheres és Kira aggódva néznek Bones- ra. - Cicuska Bones nyugodtan és lassan szótagolva beszélt hozzám, mint ahogy a pszichológusok szoktak a trauma áldozataival, akik épp az idegösszeomlás szélén állnak Sok minden történt veled mostanában, és én megértem az idegességedet. Ezért természetes, hogy ilyenkor a múltból felbukkanó emlékeknek jóval nagyobb jelentQséget tulajdonítasz& Felkacagtam és nem bírtam abbahagyni, neki pedig gondterhelt ráncok jelentek meg a homlokán, mert azt hitte, végképp elkapott az elmebaj. - Szívi, talán& - próbálkozott újra. - De a halál elQl senkit sem lehet elrejteni szakítottam félbe. Mély megelégedés töltött el, amiért végre sikerült a helyére tennem a kirakós utolsó darabját. Marie ezzel az egyetlen kérdéssel mindent elmondott, amire szükségünk lehetett, csak eddig nem volt idQm ezen a találós kérdésen töprengeni. Az elmúlt pár napban semmire sem tudtam gondolni, mert kitörölt belQlem mindent a fájdalom, amit Don elvesztése miatt éreztem. ElQtte pedig lefoglalt, hogy megtaláljam Apollyon-t, pedig csak körbe-körbe jártam, mint a macska, amelyik saját farkát kergeti. Közben pedig folyamatosan meg akartam szabadulni a Marie-tQl kapott képességtQl, amiért mostanáig nagyon haragudtam rá. Senki sem, még a mi fajtánk sem , hangsúlyozta ki! A halál bejárja a világot, és hiába is akarunk elbújni elQle, a legvastagabb falakon is átjut& Mikor igazán megérted, hogy mint jelent mindez, akkor tudni fogod, hogyan gyQzheted le Apollyon-t& . Istenem, Marie a kezembe adta a kirakós játék minden darabját. Csak eddig nem raktam össze Qket. - Marie mindent elmondott, mielQtt megzsarolt, hogy csak akkor veszi le a Maradványok -at rólad, ha megiszom a vérét. folytattam egyre hangosabban Azt hittem, a szavai csak burkolt fenyegetést jelentenek - te is tudod, mennyire szeret fura és titokzatos lenni - pedig, csak segíteni próbált nekem a maga rejtélyes módján. Gregor nem a saját erejébQl szabadult ki. Marie találta meg, felhasználva az egyetlen dolgot, ami elöl semmit, sem rejthetsz el: a szellemeket. Valószínqleg a Maradványokat használta, azok ellen Menvheres Qrei is tehetetlenek voltak. Marie talán utálta Gregort, de a hqsége nem engedte cserbenhagyni a teremtQjét. Ez a kegyetlen és praktikus megoldás nagyon is illik Marie-hez. Meg akart szabadulni Gregortól, de addig nem tudott, amíg az Mencheres börtönében ült. És Marie tudta miért van bezárva, elmondta nekem. Tehát kiszabadította, és elQre tudta, hogy Gregor elsQ dolga az lesz, hogy megszerezzen engem, amiért viszont Bones meg fogja ölni Qt. Számára pedig már teljesen lényegtelen volt az, hogy végül én öltem meg, nem pedig a férjem, hiszen Q csak meg akart szabadulni tQle. Hqség esküje miatt pedig Marie nem ölhette meg. Az ördög a részletekben rejtQzik, mondtam a moziban annak a vámpírnak. Igen, ez valóban így is van, és úgy tqnik, az okos vudu királynQ, nagy mestere a részleteknek. A hqségrQl szólt minden. Arról, ami miatt nem gyilkolhatta meg Gregort, és ami megakadályozta abban, hogy szövetkezzen azok ellen ghoul-ok ellen, akik kifQzték a háború tervét. De Marie mégis talált egy kiutat. Amikor arra kényszerített, hogy megigyam a vérét, akkor ugyanazt a hatalmat adta a kezembe, amivel Q is rendelkezik. Azt az erQt, amivel Apollyon-t legyQzhetem, miközben Q szépen észrevétlenül, a háttérben marad. És ha a parancsának megfelelQen egyikünk sem beszél arról ami a temetQben történt köztünk, akkor senki sem gondolhatja majd, hogy Marie-nek köze lehet a dologhoz. - Istenem, ez a nQ pokolian fondorlatos. De azt nem gondoltam, hogy ennyire! kiáltottam fel. Bones eddig aggódva, félrebiccentett fejjel figyelte, amint Qrült módon, magamban motyogva, fel-alá sétálok a szobában Ne aggódj. Nincs szükség Mencheres láthatatlan kényszerzubbonyára, mert nem bolondultam meg. Csak most értettem meg mindent. Bones még mindig úgy nézett rám, mint aki nem tudja eldönteni, bevesse-e ellenem Mencherest vagy sem, ezért szándékosan leültem Kira mellé, és ölbe tettem a kezem. Tessék. Hát nem úgy nézek ki, mint aki nyugis és épelméjq? - Apollyon már meg is van mondtam, belenézve azokba a perzselQ barna szemekbe csak, Q ezt még nem tudja! HARMINCNEGYEDIK FEJEZET - Minden füvet és fokhagymát kidobtál? kérdeztem Bonest, ahogy bejött az ajtón. Tisztára úgy hangzott, mint amikor a tinik, szüleik betoppanásától félve, nagytakarítást tartanak a házibuli után. - Jó messzire elrepültem, - felelte Bones és bedobtam egy tóba. Ha nem süllyedt el, akkor majd néhány szerencsés halász megtalálja. Közben én már legalább egy réteg bQrt lesikáltam magamról, nehogy véletlenül is megérezzem magamon a bqzt, utána pedig kidobtam az összes olyan ruhámat, ami érintkezett ezekkel a növényekkel. Amennyire csak tudtam, készen álltam. - Rendben, - mondtam végignézve Bones, Mencheres és Kira arcán. Itt az ideje, hogy felébresszük a halottakat. Kimentem a tornácra, felnéztem az égre és megpróbáltam kitisztítani a fejem. Itt vidéken tényleg sokkal fényesebben ragyogtak a csillagok, mint a városban. De most nem a csillagok megcsodálása miatt voltam itt. Azért álltam idekint, mint egy hatalmas isten hozott tábla, hogy megpróbáljam elQcsalogatni azokat a szellemeket, akiket az elmúlt hetekben kitartóan elqztem magamtól. Gyéren lakott területen voltunk, de ennek ellenére tudtam, hogy a szellemek a közelben vannak. Most, mióta az emberi hangok már nem bombázták az agyamat, könnyebben tudtam koncentrálni a levegQben érzett zümmögésre, aminek természetesen semmi köze sem volt a mögöttem álló három vámpírhoz. Valami más volt, valahonnan a mélybQl érkezett. Becsuktam a szemem, és megpróbáltam felidézni azokat a kísérteties fényeket, amiket még New Orleansban láttam, amikor a sír túlsó oldala elQször nyitotta meg a számomra kapuit. Úgy éreztem, mintha valami olyasmi táncolt volna végig a bQrömön, amitQl lúdbQrös lettem, de nem fáztam, és nem is féltem. [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ] |